A szüret akkor kezdődik, mikor a szőlő eléri a termőhelyre, és szőlőfajtára jellemző cukor-sav arányt. Az északi termőhelyeken kevesebb a napfény és alacsonyabb a hőmérséklet, ezért a szőlőben alacsonyabb a cukorképződés, magasabb a savtartalom. Az itt termett borok illatban, zamatban gazdagok, határozott savakkal rendelkeznek, alkoholtartalmuk viszonylag alacsony, vékony jellegűek.
A szőlőtermesztés őshazája a déli meleg, napfényes földrész. Itt magas cukortartalommal érik be a szőlő, de közben oxidálódnak a savak, ezért ízben, zamatban szegényebbek lesznek a borok. Az itt termett borok tüzesek, magas alkoholtartalmúak, testesek, de lágyak, mert kevés a savtartalmuk.
A szüret még ma is a szakszerű munka és a népi örömünnepek színes keveréke, mégha kevesebb régi szokást tartanak meg. Régen pédául szigorúan vették a szüret kezdő napját, és azt, hogy előtte a gazda be se tehette lábát saját szőlőjébe, nehogy rontás érje a termést. A szüretelés még ma is vidáman zajlik. Rokonok és barátok segítik a munkát, általában a nők és a gyerekek szedik le a tőkéről a szőlőt, amit a férfiak a hátokon levő puttonyokba gyűjtenek össze és hordanak a szekereken lévő nagyobb tárolóedényekbe, kádakba, hogy elszállítsák a pincékhez, présházakhoz a további feldolgozásra. A jókedvhez a gazda óbora, valamint a gazdasszony kitűnő kosztja is hozzájárul.
A leszüretelt szőlőt nehezékkel ellátott sajtókban préselik ki, de sok helyütt a lábbal való taposás is szokásos. A sajtolás vagy taposás után visszamaradó szilárd szőlőfürt részekből, a törkölyből pálinkát főznek vagy törkölybort (lőrét) készítenek.
Január 22. Vince napja: "Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince" - azaz olvadás esetén jó bortermésre lehet számítani. Vince a szőlősgazdák egyik védőszentje.
Május 25. Orbán napja: Sokhelyen az utolsó fagyosszentnek tartják. Szobra gyakran megtalálható a szőlőhegyeken, mint a szőlősgazdák védőszentje. Ha Orbán jó időt hoz, akkor a szobrát felvirágozzák, ha rosszat, akkor besározzák.
Július 25. Jakab napja: Ezen a napon áll meg a szőlő növekedése, és kezd édesedni.
Augusztus 15. Nagyboldogasszony: Derült idejével jó szőlőtermést jósol.
Szeptember 1.: A szőlőhegyen zárónap van, ettől kezdve tilos szekérrel a szőlőben járni.
Szeptember 21. Máté napja: Ha ezen a napon tiszta az idő, jó lesz a bortermés.
Október 15.: Szüretkezdő napnak tartják.
November 11. Márton napja: Ekkor vágjál le "Márton lúdját" és a lakomán megkóstolják az új bort, ennek ugyanis Márton a "bírája".
December 27. János napja: A szőlősgazdák bort szentelnek és minden hordóba töltenek egy kicsit, hogy meg ne romoljon. Ami megmaradt, elteszik gyógyszernek és isznak "Szent János poharából".
Az erjedés természetes módon a szőlőbogyók felületén található élesztőgombák hatására indul be a mustban. Erjedéskor a szőlő cukortartalmából alkohol és szén-dioxid gáz képződik. Az erjedő must a fölszabaduló nagy mennyiségű szén-dioxid miatt erősen habzik. A bor minősége szempontjából az erjedés optimális hőmérséklete 22-26 C. Melegebb hőmérsékletnél az élesztőtevékenység lelassulhat, tejsav baktériumok szaporodhatnak el az erjedő mustban. Ezért hideg vizet csorgatnak tartályokra, hogy lehűtsék a a mustot.
A természeti adottságokat emberi beavatkozással lehet befolyásolni. Kétfajta borászati technológiát alkalmaznak: az északi borokat ún. reduktív eljárással, míg a déli borokat oxidatív eljárással kezelik. A reduktív eljárás lényege, hogy az oxidáció kizárásával megőrizzék a szőlőben lévő "primér" illat-zamatanyagokat, és azokat átmentsék a borba. Az ilyen tipusú borokhoz illatos szőlőfajták (pl. chardonnay) szükségesek. A reduktív borokat rozsdamentes acéltartályokban tárolják, hogy megakadályozzák az oxidációt. A tárolási idő rövid, a szüret után 3-6 hónap múlva már palackokba töltik a borokat. A reduktív típusú borok tehát világos színűek, zöld-fehérek, illatban-zamatban gazdagok, savasak, vékonyak, alacsony alkoholtartalmúak, fiatalos, üde jellegűek. Készítésmódjukban jelentős szerepe van a kénessavnak, aminek kedvezőtlen hatása a főfájás lehet.
Az oxidatív típusú borokat ott készítenek, ahol a szőlő szegényebb az elsődleges illat-zamatanyagokban. Itt ezt a hiányt a borok érlelésével, oxidációjával kívánják elérni. E célból a borokat fahordóban tárolják, mert a fa szövetein keresztül a bor folyamatosan levegőhőz tud jutni, ami az oxidációt segíti elő.A fahordóban érő borban alakulnak ki a másodlagos illat- és zamatanyagok. Leggyakrabban tölgyfából készült fahordókat használnak. A tölgy fáját nehezebb ugyan megmunkálni, de tartósabb, és kevesebb bort párologtat.A bor érlelése a fahordókban akár 1-3 évig is eltarthat. Ezek a borok magas cukortartalmú mustokból készülnek, ennélfogva magas az alkoholtartalmuk, testesek, nehezek, gyakran édesek a ki nem erjedt gyümölcscukor miatt. Savaik lágyak, színük zöldessárga, sárga, néha barnába hajló. Szokták a két eljárást együtt is alkalmazni úgy, hogy az elsődleges illat-zamatanyagok kinyerése céljából a szőlő feldolgozása előszőr reduktívan történik, majd a másodlagos buké kialakítása végett fahordóban érlelik a borokat.
A bor ideális tárolóhelye a jó pince, amelyben a hőmérséklet 12 C körül van, az évi hőmérséklet-ingadozás nem haladja meg +-2 C-ot, jól szellőztethető, a levegő páratartalma 80-85 %.
A bor novemberre forrja ki magát. November 11-e, Szent Márton napja egyben az újbor ünnepe is. A tavaszi lúd húsa ekkor a legízletesebb és az újborral már le lehet öblíteni a finom libafalatokat.
A borokat csak megfelelő fejlődési fokon, palackéretten töltik a palackokba. A palackos borokat általában fekve tárolják, hogy a dugó ki ne száradjon. Így a bor nedvesen tarja a dugót. Rossz minőségű dugók levegőt engedhetnek át, ami a bor minőségi romlásához vezethet, mint törés, elvénülés vagy utóerjedés.
Néhány ismertebb palackfajta:
A bor névjegye a címke. A címke tartalmazza a termőhelyet, a szőlőfajtát, az alkoholtartalmat, a cukortartalmat, a minőségi kategóriát valamint a termelő nevét és telephelyét.
A borok és az ételek harmóniájának általános szabályai
tovább