Sokak számára a válasz nagyon egyszerű: a halhoz csak fehérbort választhatunk, ez azonban nem egészen ilyen egyszerű. Egy-két kivételtől eltekintve a halak alapíze gyenge és semleges, kevés édeskés utóízzel. Ezért a halakat aromásabb ízű alapanyagokkal, fűszerekkel és mártásokkal készítik el.
A fűszerek, az aromás alapanyagok, a sokféle elkészítési lehetőség és a feltálalt mártások a hal természetesen gyenge ízét teljesen megváltoztatják.
Ezért a borok kiválasztásánál tekintetbe kell vennünk:
Ha japánosan esszük a nyers halat (szasimi), akkor a legfontosabb követelmény a hal természetes és friss ízének a megőrzése. A hal gyenge és finom illat- és ízanyagait nem rombolhatjuk le erősen savas és testes borokkal. A legideálisabb választás egy friss és finom savtartalmú fehérbor.
A mártás és a halsaláta ízesítése dönti el a bor kiválasztását. Ha a mártás semleges és főleg a hal jellegzetes ízeit szeretnénk megtartani, akkor a nyers halhoz hasonlóan finom savtartalmú, üde és friss fehérbort választunk. Ha viszont a mártás jellege és a halsaláta összetétele a domináns íztényező, akkor a savasabb és testesebb fehérbor a legjobb választás.
A füstölt halhoz nem szabad fiatal, élénk és kemény savú fehérborokat választani. A füstölt íz hatására a savak még keményebbé és fémízűvé válnak. A füstölt halhoz száraz, testes és harmonikus savú fehérbort választhatunk. Egy kis gyengén füstös csersavíz viszont pozitív hatást kelt: az új tölgyfa hordókban érlelt fehérborok együtt fogyasztása a füstölt halakkal igen kellemes ízhatásokat kelt.
Ha friss halat párolunk kevés ízesítéssel, akkor a lágy, illatos és üde fehérborok az ideális kísérők. Az egészben párolt hal (vagy egészben sült hal) ízesebb a bőr és az alatta lévő zsírréteg miatt. Az ízesítéstől és a fűszerezéstől függően a testesebb és savdúsabb fehérborokat is kínálhatjuk a párolt hallal.
A halászlé a pirospaprika, a vöröshagyma, a só és a hal illatainak és ízeinek a harmóniája, ezért a testesebb és határozott savú fehérborokat és a fűszeres, de nem túl csersavdús vörösborokat kívánja.
A halászlét kísérő borok itt is jól érvényesülnek. A zsírosabb halakból készült halpörkölt (angolna, harcsa) a csersavasabb vörösborokat is kiválóan elbírja. A zsír lecsökkenti a csersavak keserűségét.
A túrós csuszás halpörköltökhöz (különösen a mohácsi túrós csuszás kecsegepörkölt) a száraz, testes, határozott savú fehérbor és a fiatalos, fűszeres vörösbor a legmegfelelőbb társ.
Ha szárazon, zsír nélkül és kevés ízesítéssel készül a hal, akkor a testesebb és harmonikus savú fehérborok kitűnő választások.
A sütéssel készülő halételek között találjuk a magyar konyha két remekét: a dorozsmai molnárpontyot és a rácpontyot. Az ízesítés és a kísérő alapanyagok hatása a döntő. Testes és határozott savú fehérborok, gömbölyű, bársonyos és harmonikus vörösborok itt jól feltalálják" magukat.
A halat forró zsírban vagy olajban sütjük, tehát a hal legzsírosabb elkészítési módjának a kategóriájába tartozik. A tüzes és határozott savú fehérborok mellett a karakteres, csersasdús vörösborok is jól érvényesülnek a rántott hal ízhatásaival.
Az eredetileg - németből átvett - spriccernek (spritzer) nevezett italnak a magyar története az 1800-as években kezdődött. Jedlik Ányos egyik, 1826-os találmányának, a szódavíznek az elterjedése alapozta meg a hosszú távú népszerűségét.
továbbA sajtkultúra - a borkultúrához hasonlatosan - a gasztronómiai kultúra szerves része. A sajt és a bor, e két csodálatos emberi produktum között sok a rokon vonás, hiszen mindkét fajtából a legjobbakat gondosan érlelik, kezelgetik, ápolják, míg végül elérik teljes…
tovább