Az eredetileg - németből átvett - spriccernek (spritzer) nevezett italnak a magyar története az 1800-as években kezdődött. Jedlik Ányos egyik, 1826-os találmányának, a szódavíznek az elterjedése alapozta meg a hosszú távú népszerűségét.
Vörösmarty Mihály által "fröccsre" magyarosított italnak a divatja igazán a millennium után, az előző századfordulón kezdődött a mindennapi fogyasztásban és a vendéglátóhelyek kínálatban egyaránt. A köznyelv és az irodalmi művek is hamar megkedvelték a "fröccs", "fröccsözni" szót, amely Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Hunyady Sándor, Márai Sándor és Hamvas Béla műveiben gyakorta fordul elő.
Mikor több mint ötezer évvel ezelőtt a szőlő Közép-Ázsiából elindult világhódító útjára, a magyarok még nem a mai hazában éltek. Honfoglaló őseink már a honkeresés során megismerkedtek a borkészítés fortélyaival és a borfogyasztás örömeivel. Tanúsítja ezt…
továbbAz ideális pohár fala vékony, díszítés nincs rajta. Vörös- és fehérbor szervírozásához is a tulipánalakú kehelypohár a legalkalmasabb.
továbbA magyar borok és ételek ízharmóniájának szabályainál figyelembe kell vennünk azt a történeti tényt, hogy a magyar konyha ősi hagyományai a bográcsban főtt leveses ételekhez kötődnek.
tovább